Tüzifa, brikett, kályhák, kandallók, tűzifa, pellet

A növekvő energiaárak és a bizonytalanná váló gázellátás, na és persze az utánozhatatlan hangulata és illata miatt is egyre többen választják az alternatív fűtési módok valamelyikét. Ügyes mesterrel cserépkályhát rakatnak, vagy kandallót építtetnek, esetleg a legmodernebb pellet, vagy faelgázosító kazánok valamelyikét állítják munkarendbe. Azonban miután végre elkészült a várva-várt fűtőeszköz, bizony sokaknak problémát jelent a begyújtás. Nekik szeretnénk gyakorlati segítséget nyújtani a kezdeti nehézségek áthidalásához.

Az első és legfontosabb aranyszabály, hogy az újonnan elkészült kályhába kizárólag száraz tüzelőanyaggal fűtsünk be az első hetek során. A nedves fa ugyanis helyrehozhatatlan károkat okokzhat az új tűztérben. Erre a legalkalmasabb a bio brikett, aminek a nedvességtartalma nagyon alacsony, hiszen száraz fűrészporból készül , szinte teljesen elég, minimális hamut hagyva maga után. Aki azonban ragaszkodik a hagyományos tűzifához, annak azt tanácsoljuk, hogy tavasszal, jóval a fűtésszezon kezdete előtt szerezze be a tüzelőt. (Ebben az esetben mindenképpen a kalodás kiszerelést javasoljuk, ugyanis a mázsára vásárolt fával szemben itt ősszel is ugyanaz a mennyiség (térfogat) áll rendelkezésünkre, amit tavasszal kifizettünk, a súlyveszteség ebben az esetben nem releváns.) A száraz helyen tárolt tűzifa egy meleg nyár alatt már képes annyira kiszáradni, hogy érdemes megpróbálni vele a begyújtást. Itt jegyeznénk meg, hogy az igazi profik arra esküsznek, hogy legalább két év szükséges ahhoz, hogy a tűzifánk valóban száraznak mondható legyen. Tehát, ha megvan az ideális tüzelőanyag, kezdődhet a tulajdonképpeni begyújtás. Begyújtáshoz a legjobb segítőtársak a viasszal, vagy petróleummal átitatott fűrészporból készült begyújtók. Ezeket, illetve az aprófát és a papírt helyezzük a tűztérbe rakott tüzelőanyag közé úgy, hogy a levegő szabadon áramolhasson közöttük. Ha fát használunk, a jobb égési hatásfok eléréséhéhez érdemesebb azt függőlegesen a tűztérbe helyezni. A begyújtáskor mindig hagyjuk nyitva a kályhaajtót, illetve a légtolókat, hogy elegendő oxigén legyen az égéshez. Ha már lángra lobbant a tüzelő, csökkentsük a levegő beáramlását a tűztérbe. Az égés mindig a lehető legalacsonyabb léghuzattal történjen. A kályhaajtót csak akkor csukjuk be, ha már nem ég, csak izzik a fa, vagy a brikett. Azonban a légtolót még az erősen izzó tüzelőnél is nyitva hagyhatjuk. A túl korán becsukott kályhaajtó rontja a fűtés hatékonyságát és koromképződést okoz a kályha üvegén. Ha ez megtörtént a bekormozódott kályhaüveget ajánlott az erre a célra kifejlesztett folyékony tisztító folydékkal tisztítani. A jól megrakott, helyesen használt cserépkályha, kandalló hosszú évekig a család kedvenc téli tagja lesz. Amennyiben rendellenességet tapasztalunk a kályhánknál, rendszeresen visszaáramlik a füst, vagy csökken a hatásfok, minden esetben forduljunk szakemberhez. Végül, de nem utolsó sorban a szénmonoxid mérgezések elkerülése érdekében ajánljuk, hogy használjanak szénmonoxid riasztót. A pár ezer forintért beszerezhető készülék beüzemelése nem igényel szakembert, a vásárlás után azonnal hálózatra csatlakoztatható, és probléma esetén riaszt.